Másnap reggel átautóztunk Tennessee-ből Alabama államba, Hoover-Birmingham városába. Végre elérkezett számunkra a pillanat, amikor bebizonyíthattuk a sokszáz lóerővel érkező amerikai autóstársnak, mire is képes valójában a Trabant a maga 26 lóerejével.
Ez a várva-várt szlalomverseny volt. A pálya nagyon technikásra, szerencsére hosszú egyenesektől mentesre lett építve. A kb. 120 indulóból a small yellow race car az első 10 között végzett!
Az átlagos időeredmények 42-45 másodpercet mutattak, 40 alatt csak a láthatóan szlalomra épített, kb. 7-800 lovas gépek mentek. Barna legjobb ideje ezzel szemben 40,5 máspdperc volt.
A verseny közben a versenytársak, illetve a közönség először mosolyogva, aztán inkább csodálkozva, majd meghökkenve méregette a fűnyírómotoros kis sárga autót. Innentől robbanásszerűen megnőtt a Trabant és magyar csapat (az egyetlen európai brigád) népszerűsége. Gratulációkat bezsebelve, mi is csodálkoztunk az eredményen... hiszen csak az 500 lóerő felettieket nem tudtuk megverni.
Megszólítottak minket a városban, amikor már autó nélkül mászkáltunk, és mondták az ő stílusukban: hé, ti vagytok a magyar fiúk a Trabival? Jó időt mentetek...! Hamar körbeért a híre a dolognak a résztvevők között.
Nem volt olyan nap ezután, amikor elmentek a kocsi mellett, hogy ne kaptunk volna dicséretet...sikerült megmutatnunk, milyen is a magyar virtus...
