Útközben megálltunk kajálni egy autentikus texasi kocsmában, ahol csatlakozott hozzánk egy őrült angol fickó, egy Austin Healey-vel, ami amerikai módra szét lett faragva, és belevarrtak egy 5,7-es Chevy-blokkot. Szentségtörés és überkirályság egyben.
Megfelelő állapotú ház elé megfelelő autó.
A következő nap ellátogattunk egy igazi vidéki farmra, ahol egy őrült autórestaurátorral, azaz inkább hot-rod építővel találkoztunk. Amerikai módra, mindenből hot-rodot farag, az iskolabusztól, a kis ‘47-es Opel Olympián keresztül a strandkorlát kék ‘32-es Ford Pickup-ig. Barna kivételes élményben részesülhetett, vezethette a supercharged, azaz feltöltős, 800 lóerős kisbuszt, mivel színazonos volt versenyautójával. Az élmény katartikus volt, ahogy a kisbuszból kikecmeregve előadta.
Gábor örült hogy ismét talált valami európai kocsit...
Gergőnek pedig a sarokban lapuló, air-ride-dal szerelt lapos kombi Buick jött be a legjobban.
Minden szombat este – nagyjából minden városban - spontán autóstalálkozókat szerveznek egy-egy shopping mall-ban, ahol csak úgy minimum 5-600 autó és tulajaik, építőik bandáznak. Még jó hogy ott volt a kelet-európai blokk is...
Riportokat készítettünk a legkülönfélébb kocsikról, interjúkat a tulajokkal. Nagyon készségesek és kedvesek voltak.
