A Hoover-Birminghamben elért sikerünkből fel sem ocsúdva, másnap hajnalban ismét útra keltünk, vissza Tennessee állam felé, Chattanoogába. Az út során a szokásos veteránautós, és őrült hot-rodos felhozatal mellett találkoztunk boldog nyugdíjas éveiket töltő amerikaiakkal is, akik jópofa háromkerekű járműveikkel róják az ország útjait. Megtehetik...
70 felett már nem akarnak küzdeni az egyensúlyozással, ezért az asszony és az ura külön-külön ilyen jópofa járgánnyal járnak kirándulni. A kedves hölgy jobban belejött a fotózásba mint mi, és külön megkért minket, hogy fotózzuk le az egyedi rendszámát is.
Ebből számunkra rögtön kiderült hogy ők majd 5000 km-t tettek már meg otthonról, úgy a kis csomagtartóban csak egy bankkártya lapul.
Megérkeztünk a szokásos napi road-show autóstalálkozóra. Először a Buick ismét elromlott bal ablakemelőjét kellett Gerynek kezelésbe vennie. Az új ablakemelő motor beszerzésekor szembesültünk azzal, hogy a régit bizony le kell adni, csak felújítottat kapunk, á’la 80-as évek......
Ezen a találkozón is szélsőségek közé csöppentünk. Megtaláltuk második leggyengébb járművel érkező résztvevőt, egy 54 lovas, Perkins dízel motorral szerelt “kolbászzsír-metál” anti-Hot-Rod pick-upot, és tulajdonosait, akik örömmel konstatálták, hogy most már nem ők a leggyengébbek. A jármű minden szempontból anti-USA feelinget tükrözött. Keveset fogyasztott, nem V8-as és nem benzines volt...
Ha már a szélsőségeknél tartunk, megakadt a szemünk gyönyörű külsejű és meghökkentő - számunkra eddig ismeretlen - trendet követő motorterű Chevy Bel Air Wagonon, majd ebből felocsúdva egy igazán extrém, kissé aberrált építési stílust követő pick-upon. Stílusban iszonyú messze álltak egymástól, térben viszont igen közel....
Ezzel még nem ért véget a chattanoogai napunk, a csattanó még csak most jön...
